(Megjelent a PÉKMESTER országos lap, 2018. áprilisi számában)
Hagyományőrzés, túrós termékek a Sirhán – a Civilek a Lakóhelyért Egyesület sütési bemutatója, kóstoltatása elkápráztatta a látogatókat. A hajdúsági házias sütemények mind a szakmai látogatók, mint a háziasszonyok, mind a fogyasztók körében hatalmas sikert arattak.
A Civilek a Lakóhelyért Egyesület tagjai immáron negyedszer vettek részt szakmai kiállításon a Magyar Pékszövetség standjának programja keretében. A Hajdúböszörményből érkezett csapat nagyanyáink kincset érő tapasztalatán alapuló hagyományos, HÍR (Hagyományok - Ízek - Régiók) védjegyes süteményeket sütött. Az egyesület sütőasszonyai Kőtt túrós bélest, Böszörményi lakodalmi bélest, és Böszörményi kapros túróst készítettek.
Szerencsére, az utóbbi években egyre több háziasszony érzi fontosnak, hogy újra fel kell fedezni a régi ízeket. Azokat a klasszikus ételeket, süteményeket, melyek - 4-5 féle jó minőségű helyi alapanyagból készítve - generációkon keresztül tovább éltek, de mára lassan feledésbe merülnek. Ki ne emlékezne szívesen a nagyi sütőjéből áradó kellemes süteményillatra, amelyek nosztalgikus emlékeket ébresztenek.
„A 18. század végétől a paraszti lakodalmak ételsorában – a divattá váló torták, az apró édessütemények mellett – a kéziratos vőfélykönyvek tanulsága szerint a Hajdúságban, Hajdúböszörményben még a 19. század végén és azt követően is változatlanul megmaradt a (lakodalmi) béles készítése, fogyasztása. Készítették túrós, diós, rizses, szilvalekváros, köleskásás változatban.
A századforduló után megjelent a kelt (kőtt) béles, melyet a kemence fenekén cserép-, vagy vastepsiben sütöttek. Bélestöltelékek: túró, alma, lekvár, dió, mák, köles, káposzta, települési szokásoktól függően.
A bélessütés a családellátáson kívül piacra is történt. Debrecenben a 18. század közepén 28 bélessütőt, 24 fehérkenyér-sütőt írtak össze.
Az Alföldön elterjedt volt a dübbencs készítésé. A kenyértésztából egy kisebb darabot kivágtak, melyet vékonyra nyújtva sós zsírral, apróra vágott tepertőmorzsával, vagy kaporral ízesítettek és összehajtották. Ez volt az úgynevezett „zsíros dübbencs”. Később gazdagítva túróval is töltötték. Általában a kenyérsütéskor a kemence szájában sütötték” – tudta meg a Pékmester Dr. Nagy Imre egyesületi elnöktől.
A kézműves pékek egy része ma nagy lehetőséget lát abban, hogy olyan házias sütemények is színesítsék a pékboltok palettáját, amelyek az otthon hangulatát, a vidék ízeit, a gyermekkor emlékeit idézik. Ilyen szempontból is nagyon tanulságos volt a lelkes háziasszonyok és sütőmesterek bemutatója, nem beszélve azokról a szakmai fogásokról, amelyek jó esetben anyáról leányra öröklődnek át. Dr. Nagy Imre, a Civilek a Lakóhelyért Egyesület elnöke elhivatottan és fáradhatatlanul ápolja ezeket a hagyományokat, a különböző tradicionális sütemények történetéről és elkészítéséről pedig a tőle megszokott lelkesedéssel beszél.
Köszönetet mondunk Balogh Imréné, Benke Antalné, Mirkóné Fehér Judit, Töviskes Sándorné, Dr Nagy Imre, Tóth András áldozatos munkájáért és a Magyar Pékszövetség standján tartott műsoráért.