Történt nemrég, hogy a  „Ke-Víz 21” Zrt. a Zabos kert  egyik utcájára a csatornaépítési alvállalkozóját, „vakra”  választotta ki.

Ez oly annyira sikeres volt, hogy a vállalkozói kiscsapatnak  sikerül többszörösen túlszárnyalnia az ősrégi idők hiedelmének idejét, ami szerint a Luca-széke 13 napig  készült. Nem erényük a korai kezdés; nem erényük, hogy többet dolgozzanak amikor nem esik az eső; az sem jön be: hibátlan szerszámmal jobban lehet haladni; követhetetlen, hogy a munkagép miért  viszi ide-oda a sódert. Az egyik kedd nyolckor már munkagép kezelő is szurkolt: vajon mikor érkeznek a többiek. Ó persze, mi lakosok is szurkolunk. Jön az esősidő és a fagy, ami tovább ronthatja a kis csapat „erényét”.

A „lassan készül, mint a Luca-széke” hiedelem, mintha megbabonázta volna a kiscsapatot: „az az ember, aki december 26-án, a keresztúton, az éjféli misére elviszi (a Luca-széket) és feláll rá, megláthatja, hogy ki a boszorkány”. Úgy tőnik,hogy mintha a kiscsapat nem lóhalálában vállalkozik, hanem még a kötbér árán is,de  december 26-án látni akarják hiedelem szerinti boszorkányt.

Óvatosan megjegyzem: Kedves Mesterek! December 26-án a Luca székről nem a boszorkányt, hanem minket lakosokat látnak, akik üldözik  a kiscsapatot.